A gonosz szellemek csendben érkeznek és félnek minden zajtól. A porcelántörés, pohártörés, az autó hátuljához kötött "utánfutó" konzervdobozok mind e célból terjedtek el, hogy elűzzék a rosszakarókat. Ennek köszönhető az is, hogy a szakácsnék az ifjú pár előtt mennek be a lakodalmas házba és mindennel ami a kezük közé akad, pl.: fedő, vájling, sodrófa, stb. nagy zajt csapnak. Amikor a férj feleségét karjaiban tartva először lépi át közös otthonuk küszöbét, az is azt szimbolizálja, hogy megvédi asszonyát a szellemektől, akiknek kedvenc tartózkodási helyük köztudottan a ház eldugott részei, bemélyedései és a küszöb alatti részek. Ezért is viseljük a rozmaring a lakodalom folyamán. Erős illata űzi el a szellemeket. A menyasszonynak álltalába a koszorújába fonták, míg a vőlegény a kabátja hajtókájában viselte. A rozmaring még az egymás iránti hűséget is jelképezi. A hagyomány szerint a fiatal párt megrontani igyekvő gonosz szellemeket el kell űzni a pár közeléből, hogy a későbbiek folyamán se legyenek kitéve a megrontásnak, valamint a házaséletük minden zökkenő nélkül boldogságban teljen. Az egyik ilyen szokás a cserép illetve bizonyos tájegységeken a pohártörés. A nagy zaj hallatára a gonoszok megijednek és elmenekülnek a ház legmélyebb zugából is. De a konzerv- illetve sörös dobozok autó után kötése is ezt a feladatot szolgálta.

Annak jeléül, hogy a boldogsághoz vezető úton bizony akadályok is előfordulnak, egy farönkkel zárják el a templomhoz vezető utat, amelyet az ifjú párnak egy (lehetőleg öreg, rozsdás) fűrésszel kell kettéfűrészelniük, ha sikerül azt szimbolizálja, hogy közösen a jövőben is legyőzik az akadályokat, amelyeket az élet állít eléjük. Útjukat csak akkor folytathatják, ha az akadályt állító fiatalok szabad utat engedélyeznek némi fizetség fejében pl.: bor, pálinka, sütemény, cukorka a korosztálynak megfelelően.

Ki ne ismerné az amerikai filmekből a szokást, amikor a menyasszony még hajadon barátnői, ismerősei felsorakoznak, hogy elkapják az ara csokrát, amint az a háta mögé dobja. Akinek sikerül megkaparintania, az lesz a következő menyasszony a társaságból! A még nőtlen férfiak közül is hasonló módon szokták eldönteni, ki lesz a következő: a vőlegény menyasszonya harisnyakötőjét dobja közéjük.

Régen ez nem volt kérdés, egyértelmű volt, hogy a férfi viseli a kalapot. Ma már a női emancipációnak köszönhetően azzal is lehet viccelődni, hogy vajon a férj papucsférj lesz-e, aki csak a felesége kívánságait lesi, vagy az asszony fogja férjura minden parancsát teljesíteni. Könnyű megállapítani! Mindössze arra kell figyelni, hogy kinek a keze van felül az esküvői torta felvágásakor vagy a templomi esketéskór, és megtudjuk, hogy ki lesz az úr a háznál.

A koszorúslányoknak eredetileg az volt a feladatuk, hogy megvédjék a menyasszonyt. Mindannyiuk ugyanolyan ruhát visel, hogy ezzel megtévesszék a rossz szellemeket vagy a menyasszony elrablóit. Egy másik változat szerint a koszorúslányok a menyasszony falujából (városából) származó hajadonok voltak, akiknek az esküvőn nyílt lehetőségük a menyasszony mellett a figyelem középpontjába kerülni és így maguknak férjet találni. Azért viseltek egyforma ruhát, hogy mindannyian egyenlő eséllyel indulhassanak.

Honnan származhatna-e szokás, mint Ázsiából, hogy az ifjú párra rizst dobálnak, általában a házasságkötő teremből kijövet. A rizs természetesen a termékenységet jelképezi. Történhet ez a templomi ceremónia után is, de ott inkább a rózsaszirom szórása a jellemző.

Talán a legszebb, legősibb szokás, hogy az oltárhoz vezető útra virágszirmokat szórnak. Édes látvány, ha ezt kis koszorúslányok teszik pici kosárkájukból. A bő gyermekáldáson kívül a rózsaszirmok segítenek elegyengetni a házasság oly sokszor megpróbáltatásokkal teli, göröngyös útját is.

Ki ne ismerné a történetet a gólyáról, amely már puszta jelenlétével "garantálja" a gyermekáldást abban a házban, amelynek tetején (kéményén) tanyát vert? Sajnos a gólya megrendelésre nem dolgozik, ezért terjedt el vidéken az a szokás, hogy babakocsit tesznek a ház tetejére. Így mindenki tudhatja, hogy e házban gyermeket várnak a közeljövőben.

A eljegyzés lényege, hogy jegygyűrűt húz a férfi választottja ujjára és fordítva. Méghozzá a bal gyűrűsujjára. Magyarországon (és más európai országban is, kivéve Franciaország) az eljegyzés időtartama alatt a bal, majd az esküvő után a jobb kéz gyűrűsujján viselik a jegygyűrűt. Ha gyűrű felhúzásakor megakad akkor a házaspár élete nem lesz gördülékeny.

Minden vagy legalábbis a legtöbb "kislány" álmodozik arról, hogy fehér ruhában az este királynőjeként, fehér lovon érkező lovagja jobbján vonul be az oltár elé, hol az örökkévalóságig tartó IGEN-t kimondják egymásnak. A menyasszonyi ruha elkészítésében viszont nem segédkezhet a menyasszony, nehogy szomorúság vagy bánat mérgezze közös életüket. A hagyomány szerint annyi könnyet fog az ifjú asszony szeme hullatni ahány öltést ejtet a menyasszonyi ruháján. Ha a ruhán akárcsak egy öltést is egy még hajadon varr, akkor egy éven belül ő is férjhez fog menni. Viszont az is szerencsétlenséget hozhat amennyiben a vőlegény a kikérő előtt meglátja párját fehér ruhában, vagy a menyasszony a csokrát, de nem láthat a nagy napon másik menyasszonyt, vagy nem nézhet hátra a menetbe, mivel a múltba merengés sem hozhat jót a fiatal pár számára. A menyasszony akkor is hullathatja könnyeit, ha gyöngyöt vagy gyöngysort visel esküvője napján, mivel a gyöngy a könnycseppet szimbolizálja. Ha a lakodalom napján esik az eső az ország egyik felében azt mondják a menyasszony sokat fog sírni bánatában a másik felén azt hogy ugyan ezt fogja tenni de örömében.

A násznép tagjai az ifjú pár és saját maguk szórakoztatása érdekében aprópénzt szórnak a fiatalok lába alá a lakodalom, mulatás közben, hogy megnézhessék mennyire becsülik az aprót. A mennyasszonynak és a vőlegénynek kell összeszednie a pénzt miközben a násznép megpróbálja őket ebben megakadályozni. Segítségként kaphatnak egy söprűt és egy lapátot. Szokás még a menyasszony cipőjébe pénzt rejteni, hogy ő gazdagságot hozva lépdeljen a házasságba.

A gyertya az esküvő folyamán az élet változását szimbolizálja. A szertartás alatt akinek az oldalán lévő magasabb lánggal ég, túléli a másikat. A gyertyafénykeringő alatt az eddigi különálló élet elbúcsúztatását vagy a közös élet megkezdését szimbolizálja. Az előbbi esetben elfújuk még a másodiknál nem oltjuk el a gyertya lángját.

A szokás azt mondja, hogy a fiatal házaspár lakásában legyen mindig só és kenyér, hogy soha ne kelljen nélkülözniük. A magyar ember életében a kenyér mindig a legfontosabb élelem volt, a só pedig drága ajándék.